2007. január 5. délután, este
2010 november 3. | Szerző: LiliMarlene
12:10
From: T
To: L
Subject: just wondering…
Hm… A trilógia… Perhaps… It might be… Paul Auster: The New York Trilogy… eh, nonsense, it can’t be…
Csók,
T.
12:53
From: L
To: T
Subject: just wondering…
Not even close, édesem. You can be as smart as a whip, still, you’ll never figure this out. Hint: tracks.
Love you,
L
P.S.Remélem, ez az “édesem” meg “kedves” nem félreérthető – nekem szavamjárása ez.
13:00
From: T
To: L
Subject: just wondering…
Nix félreértés, édesdrága. Még ébren van?
13:03
From: L
To: T
Subject: just wondering…
Itt vagyok még. (Már.)
14:48
From: L
To: T
Subject: Kutakról és levelekről.
Drága T,
Napok óta gondolkozom, hogy megírjam-e ezt a levelet vagy sem. (Ja k vam pisu, satöbbi.)
Alig pár napja állunk intenzív levelezésben, és mégis, igen sokat kaptam magától. Több hónapos stúdióbeli téblábolást (csináljam? ne csináljam? mit? és főként: miért?) tett semmissé és értelmessé.
Az email-váltások sokszor olyan staccatoban mentek, hogy csak kapdosom a fejem, és amikor olvasom a mondatait, azonnal akarnék reagálni, sokat. Az egész olyan, mintha futnék, futnék, teljes erővel rohannék valahova, valami felé, de valami (valaki) hirtelen megállít, kérdez, sokat, és én nem tudok válaszolni, azaz tudok: lihegve, gyorsan elhadarom a legfontosabbakat, de máris akarom, hogy tovább, tovább, rohanjunk még. Sohasem érem utol sem önmagam, sem magát. Mottóféléje lehetne ennek a levelezésnek, hogy “mindig elfelejtek valamit”.
Azt akarom, hogy tudja: iszonyatosan értem és legfőképpen érzem, amit a 3 hónapos száraz kútról írt – hogy csak a szemeteskosár tartalma növekszik időnként, a megírt mondatok száma viszont nem -, és még azt akarom, hogy tudja, baromira szeretnék valahogy, valamiképpen segíteni egy kicsit, úgy, mint maga nekem. Ne higgye, hogy ez valamiféle obligát hála – semmi sem áll távolabb tőlem. Hanem egyszerűen fáj, fáj, fáj, mert tudom, mekkora szar ez. Igazából nem tudom, hogy maga ezt hogyan éli át (kicsit sejtem abból, amiket ír erről), de azt igen, hogy engem meggyilkol, agyonver az ilyen aszály. A szerelmek mellett ez taszít a legeslegnagyobb depresszióba.
Tehetetlennek érzem magam, úgy érzem, a nekem írt emailjeiben oly rengeteget elmond, amire persze mindre jó lenne reagálnom.
Fölkavart – alaposan. Hogy ez jó-e vagy sem, az majd kiderül.
Sok ölelés és csók.
— barátnéja az Óperenciás-tengeren is túl
20:35
From: T
To: L
Subject: Kutakról és levelekről.
Hú, nagyon, nagyon jó. Volt olvasni magát/rólam/nekem. Éjjel azt akartam kérdezni, hogy múlt-e a depresszió magánál, mert valahogy arra hajtottam – hátha az segít nekem. És voltaképp segített kicsit, de az is valami, tényleg jobb lett. Aki olyan képet tud, mint a rácsos, annak már nem kell depressziózni. (Erre kéretik válaszolni.)
Szóval nagyon köszönöm. Nem csak jól esett, de segített is. Kikerült az asztalra a Macbeth – hátha lesz belőle valami (drámákhoz értek a legjobban). Fennakadtam rajta, de már az is valami, hogy izgat. Valami olyasmit szeretnék ebben a padló alatti helyzetben, mint az előző Shakespeare könyv volt, az is nagy válság terméke, csak úgy játszottam a témával, aztán könyv lett. Máig sem értem, hogyan.
Majd még jövök.
És nagyon-nagyon, meg sok csók.
T
20:45
From: L
To: T
Subject: Kutakról és levelekről.
A múlt év tavaszán az egyetemen a Macbeth volt az egyik bemutatója a színészhallgatóknak. Én csináltam a jelmezeket.
Az a baj a Shakespeare-rel nálam, hogy le kellene picit vetkőznöm a Kott könyvet, de kurva nehéz, nekem a Kortársunk Shakespeare alapolvasmány. Állandóan a táskámban van, akárhova megyek. Nehéz tőle megszabadulnom. Kérdés persze, meg kell-e?
L
21:30
From: T
To: L
Subject: Kutakról és levelekről.
Ne bassza meg, hát ez már tényleg, ennyi véletlen nincs a világon. Én meg pont azon akadtam fenn, hogy az egész darab valahol a highlandi mondákban játszódik, miközben reális is, és hogy ezt hogyan lehet a figurák megjelenésében (ruhákban, díszletekben) érzékeltetni… Erre te ruhákat csinálsz.. Hát, tudod…
Nekem is alapkönyv volt a Kott. Zseni a pasi, nem kell levetkőzni. De itthon már felejtik.
Azért nagyon szép ez így, a nyomozás folytatódik, nyomok mindenütt.
Csókok is mindenütt (nem félreérteni!)
T
21:55
From: L
To: T
Subject: Kutakról és levelekről.
Kicsit sem lehet félreérteni?
22:05
From: T
To: L
Subject: Kutakról és levelekről.
Naná, hogy lehet!
22:08
From: L
To: T
Subject: Kutakról és levelekről.
Drága T,
Bár úgy működne a dolog, ahogy írja, hogy “aki ilyeneket tud…”
Ma sétáltam haza, dombos-hegyes út, alattam a város, estéli szürkület, már égnek a fények, és hirtelen teljesen otthon voltam, Budán, a Hegyen, és azt játszottam, hogy most sétálok otthon, mint több, mint egy évtizeddel ezelőtt, és az, alattam, Buda. Közben szólt az Ez az a hely (Kulka J.), és úgy bőgtem, mint a záporeső, és akkor, akkor, akkor megérkeztem az utcánkhoz, és én befordultem, és az már nem Buda volt, bár mindkettő b betűs, de még ez sem segít.
Hát valahogy így.
Ez is fontos – talán.
L
23:13
From: T
To: L
Subject: Kutakról és levelekről.
Tudja, biztos, kétszer éltem az Óperenciás-tengeren túl, de akkora honvágyam volt, hogy majd beledöglöttem, nem tudom, miért. De erről soha, senkinek nem beszélek. Az egyik kollegám (barát – még élt akkor) azt mondta, hogy nehogy már ilyeneket beszéljek, mert utálni fognak. Meg egyáltalán, olyan gyerekes dolog. Hát, nem az. Bár lehet, hogy a te (maga) bőgésed mástól ered. Még egyszer elolvsom, amit írt, elsőre nem megy az egész (megértés).
Ja, és csók.
T
2007. január 4-5.
2010 november 2. | Szerző: LiliMarlene
7:19
From: T
To: L
Subject: minőség mánia
Tépem itt a szám minőség mániával, meg perfekcionizmussal, ami magát jellemzi (szerintem, a távolból), de te le se szarod, még egy fikarcnyi pirospont se jött, vagy befeketedett, a rosseb tudja.
Egyébként tényleg, a minőség mánia akkor is igaz, ha most letagadja. Istenbizony.
7:25
From: T
To: L
Subject: személyes
Azért az én honlapomról sok minden személyes is kiderül. Azt mondod, kérdezzek. Majd fogok, most még nem merek.
A speciális kütyü, amit feltettem a számítógépemre, azt mondja, 7 óra 21 van ottan; igazat beszél? Azért tényleg fura ez az időzóna. A közös világ mégse annyira.
Amanda Palmerben akkora energia van, mint egy atomreaktorban. Itthon Szakcsi-Lakatos tud így billentyűzni (improvizálni), imádom.
Ha mindenki felébred, akkor már nem tudsz írni? (Nagy kérdést kinyögtem végre. Shy guy.)
Csók,
T
10:10
From: L
To: T
Subject: személyes
Nem mer kérdezni Ugyan, ugyan, kedves, mitől fél?
Tépem itt a szám minőség mániával, meg perfekcionizmussal, ami magát jellemzi (szerintem, a távolból), de te le se szarod…
Ez valószínűleg talált. Nem is tagadom, eszemben sincs, látja? A keménység… az sokkal bonyolultabb, mint ahogy maga látja, de ez ilyen, ahogy írta. Úgy egyébként pedig dehogynem szarom le. Ha leszarom, akkor is nem szarom le. Jaj, tudja, mint a csókok. Valahogy így (úgy).
Bármikor tudok írni. Csak éppen nekem nagyon fontos, hogy a fiam (és a férjem) közelében legyek, ha itthon vannak (és ébren).
Még egy közös tulajdonság: én meg shy girl vagyok.
Lefotóztam és ideiglenes föltettem a netre az új képeket, ahogy kérte. Közeli részleteket is mutatok – majd beledöglöm, hogy nem lehet látni a textúrát. Ez nagy probléma nekem.
Najónajó. (Cím nélkül – egyelőre.)
Ennyit mára a nárcisztikus hajlamaimból. De maga kérte, most megkapta.
Csók, kedves.
L
13:01
From: T
To: L
Subject: rétegek
Na, legalább egy fél piros pont (minőség), az is valami. Jó, a keménységen változtatok. Hogy hogyan, azt még nem tudom…
Azt szeretem benned, hogy a gyerek szent – ez látszik a fényképeken is.
Képek: a rács, ami nagyon, majd még jövök, emészteni kell, ez magas labda… hála istennek. Gyönyörködöm, tényleg nagyon jó. Pofám leszakad (pesti szleng, excuse me).
A módszerről: a tudatosság nem biztos, hogy mindig kell, eressze el magát, a reflexió nem mindig jó (nem jó) egy művésznek, mert fék (szerintem, nem kell rám hallgatni, de mégis). Írásban is ilyen, a blogon, mond valamit, aztán reflektál arra, amit mondott…
13:05
From: L
To: T
Subject: minőség mánia
Bassza meg, ma elszaladt velem a beszélhetnék, ne haragudjon. Ígérem, visszafogom magam, de persze ez a maga hibája (mosolygok).
13:22
From: T
To: L
Subject: minőség mánia
Igen, az én hibám, és semmi sem szaladt el, vedd tudomásul.
Szóval a maga rácsos képe totál kikészített. Erről még fogok. Egészen fantasztikus. A rétegek, meg a “lyuk” párbeszéde… A fej gyönyorű, de képzelje, a test is kivehető, legalábbis odaképzelhető, vagy csak én látom (már fantáziálok, de akkor jó, ha ezt kelti bennem, gondolom). Tisztul a fejem.
Ott most kora délután felé járhat, itt meg családi kupak, mert gáz van (gyereknél), úgyhogy még jövök.
Csók,
T
19:15
From: L
To: T
Subject: ébredésre… most én
Ha már Brechtről esett valami szó a Dresden Dolls kapcsán.
Biztos ismeri a mellékeltet (ha még nem, akkor éppen ideje), a szép kis Walter Benjamin-utalás miatt is érdekelheti – ha jól sejtem -, meg azért is, mert Laurie Anderson zseniális, nem? (Meg azért is, mert én küldöm.)
Legyen szép ez a reggel.
Attachment: Laurie Anderson – The Dream Before (mp3)
22:21
From: T
To: L
Subject: ébredésre… most én
Most én estem hanyatt: ilyesmiket is olvas! Őrület. Tényleg Benjaminos, tisztára a történelem angyala (angelus novus)… Akkor én is küldök valamit Benjamin ügyben, egy zuglapnak írtam. Ha nem olvasta, azért, ha olvasta, csak gesztus.
Ez az angyal-metafora egyébként a drog eredménye volt, aztán filozófia lett belőle.
Még fenn van? Most még csak fél 11 ottan a kütyü szerint. Most mit csinálsz?
Csók,
T
Attachment: Gyermekkor (.doc)
22:21
From: T
To: L
Subject: rétegek
Itt délután 1 óra, tudom, hogy még alszik, szóval ébredésre ez is. Tegnap bénáztam, nem igen értettem a képeket, pedig minden világos. Most kiraktam magamnak, nézegetni, egyre jobban tetszik a rácsos. Az arc alatti részek felületei kíváncsivá teszik az embert (itt is lehet fraktúráról beszélni?), vagyis még tart a nagyon, meg felsőfok, csak már nem fényezem, mert már eddig is sokat. A bénázás, hát az volt. Marhulok.
Csók (még jövök).
T.
2007. január 5.
6:04
From: L
To: T
Subject: rétegek
A bal alsó sarokban azok az izék… sokszor előfordul nálam a motívum – mostanában szinte mindig. Muszáj a fölületi (keresztmetszeti) ridegséget, szögletességet oldanom az ép eszem megőrzése érdekében. Betegesen vonz a háromszög struktúra, meg a rendezett hálózatos szerkezet. Ez persze csak a fölszín. Hogy még mi van ebben arról is tudnék. Kurva lassan dolgozom, és minden hülye ecsetvonásnak és más összetevőnek (vagy minek) nagyon-nagyon tudatos szerepe van (amiről csak jóval később szerzek tudomást, hónapokkal a kép elkészülte után).
Na jó. Megint sokat beszélek. Túl sokat. Inkább ezt: örülök, hogy tetszik (ha ez jó szó itt; valószínűleg nem jó szó.)
Megyek olvasni, amit a zuglapnak írt.
6:18
From: T
To: L
Subject: rétegek
Az jó, ha utólag jön rá, hogy mit festett bele – ez paradox, de tökéletes. Megyek én is olvasni (magát).
6:28
From: L
To: T
Subject: Benjamin
Ez kezd egy picit félelmetessé válni. Ezek a véletlenek, amik egyszerűen nem lehetnek véletlenek (de, azok, tudom). Rémületesen jó.
Hogy mit tudom én, maga említi a Dresden Dolls kapcsán Brechtet, erről nekem totál az elküldött Laurie Anderson-dal jut az eszembe Benjaminnal, megírom magának, és erre kiderül, hogy maga meg ugyanazokat a (na jó, híres) sorokat idézte több hónapja abban a zuglapi írásában, amiket én elküldtem Laurie Andersonba csomagolva.
Aztán még egy: maga böngészni kezdi a blogot, ahol rábukkan egy olyan könyv említésére (a Schlinck), ami magának (ahogy a cikkben meg is írta), sokat jelent. És csak jönnek, jönnek ezek a véletlenek…
Szerintem mi valahol, valamikor, valahogy találkozhattunk. És maga nyomokat hagyott hátra. Vagy valami ilyesmi.
Na látja, én ezt tartom őrületnek.
L
7:19
From: T
To: L
Subject: Benjamin
Bazmeg, én már rég erre gondolok, hogy mi valahol, valamikor találkoztunk, és nyomok vannak, amiket nyomozok meg nyomoz maga is. Pontosan: mikor először említettem magának egy posztnál az Eszkimó asszonyt és maga Méhes Mariettát válaszolta. Na, attól kezdve sejtem én a titkos nyomokat. (Filmtéma: A nyomok, thriller, fekete-fehérben…) És hát bazmeg, te olvastad a Schlink regényt? Hát ez őrület. Nekem az annyira fontos könyv volt. Annyira más, mint minden, amit ebben a témában olvastam. Csak senki sem ismeri (az én körömben legalábbis), elveszett kézen-közön a nagy magyar hablatyban. Ez azért nem semmi. Nem hittem volna, hogy az Óperenciás-tengeren túl van valaki, aki a kétezres évek elején ezt olvassa.
Egyébként a Benjamin cikk csak azért érdekes, mert szerintem ez a drogos dolog filozófiába fordulása még senkinek se ütött szöget a fejébe – szóval dicsekedni akartam. Nagy a pofám – én szóltam.
Csók.
T
7:27
From: L
To: T
Subject: Benjamin
Édes jóistenem, küldjön nekem egy címet, ahova elküldhetek magának egy könyvtrilógiát, kérem, kérem, kérem… Nagyon-nagyon-nagyon fontos. Nyomok jeligére.
Most megyek mást csinálni – tudja, édes kötelességek. De időnként itt leszek.
Csókok, sok.
8:31
From: T
To: L
Subject: Benjamin
Igazi címet?
Nem értem, de mindegy.
Hmmm… Trilógia?
8:58
From: L
To: T
Subject: Benjamin
Nem köll mindent értenie. (Imádni fogja viszont.) Kicsit – úgy két hetet kábé – várnia kell, mert messze vagyok.
10:18
From: T
To: L
Subject: Benjamin
Az Ember Aki Semmit Sem Ért… Értettem. Köszönöm.
2007. január 4. éjjel, hajnal, reggel
2010 november 1. | Szerző: LiliMarlene
00:47
From: L
To: T
Subject: folyt. a hallgatomra
A szerelem. Persze.
Tudja, az én életem úgy alakult, mint a lehető legrosszabb melodráma, ezért sem szoktam erről sokat írni, mert alapjábanvéve biztos nevetséges (érthetetlen) egy kívülállónak.
Az alapdepressziómhoz nyilván nincs és nem is volt köze, viszont 25 éves kemény fegyelmezettségem hullt a porba, mállott el, vagy mit tudom én, párolgott el egy pillanat alatt egy június végi péntek délben, tavaly. Én azt hiszem, ezt már nem tudom kiheverni. Lehet, hogy nem is akarom, mert a porbahullás szó nem is pontos itt (“nem jók a szavak”, írja Ottlik), gát is szakadt át alaposan, szóval a fene tudja, milyen hasonlat lenne erre jó, de sok minden sokkal könnyebb azóta, sok minden meg teljesen értelmét vesztette. Valaki (maga az érdekelt pacák) azt mondta nekem ennek kapcsán, hogy néha jobb, ha nem tudunk valamiről. És tényleg.
Ez volt az első (kissé titokzatoskodó) fölvonás az én melodrámámban, hogy a maga egyik műfajában maradjak. Kérdezzen, ha kíváncsi valamire, én csak mondom itt a magamét, és fogalmam sincs, milyen képet vág a dologhoz. (Mély sóhaj.)
Csók.
00:57
From: T
To: L
Subject: folyt. a hallgatomra
Hoppá! Épp most írtam a keménységről (a gyémánt keménységről), maga meg most lényegében ugyanerről. Nem kell levetni (kiheverni?), jó lesz az még, különben sem levehető. Most kicsit (na jó, nagyon), de aztán megint… ez maga, gondolom én.
A munka, ahogy látom, szent, oda nem szűrődik be más, ott csak a szakma van. Ami kurva nagy áldás. Maga ezt nagyon tudja. A képein egy ellenvilág van, abszolút autonóm, szabad. Más, mint bármi más.
Valami számítógépes grafika és lágy festőiség közötti keveréket lehetne csinálni… vagy ez nagy marhaság? A számítógépes grafika, ugye, virtuális, a festmény meg valós, a kettő keveréke… Ötlet, felejtős.
Hogy milyen képet vágok? Nekem is van ilyen történetem. Az írásba meneküléskor a falat kapartam, közben fegyelmezetten kellett mindent csinálni tovább: iskola, gyerek, stb. Hát így jött az íráskényszer, ill. az egérút. Ezen nincs mit szégyellni, minden életben van ilyen, csak nagyobb vagy kisebb. Benne lenni viszont rémes. (Kurva okos vagyok… Állítson le, ha már nem lehet elviselni a kívülálló sóderjét.)
Amúgy meg, felváltva tegezlek magát, jó abszurd, de ezen már túl vagyunk, gondolom.
Még jövök.
01:03
From: T
To: L
Subject: hallgatom 3
Nem vagyok felejtős, ragaszkodom azokhoz, akiket… gondolom, ért. De ne fogadkozzunk.
A szerelem meg a hozzátartozó környülállások rémesek (bár ki lehet mászni belőle), csak úgy voltam vele, hogy igazán akkor bírtam írni, ha vagy nagyon volt, vagy nagyon nem volt (érzelmek, totálkár, padlófogás, depresszió). Na most, innen hogyan lehet tovább menni? Gondoltam, feladom az egész cuccot, már úgyis nevetséges ebben a korban. Csak az meg totál lebénít. Ebben vagyok most.
02:09
From: T
To: L
Subject: ébredésre
Még annyit, hogy nálad a minőség abszolút érték. Perfekcionizmus, mondhatnám. A minőségi vétség nálad halálos bűn (kritérium, életfonal, stb.) A perfekcionizmus – ezt nem állítom ilyen határozottan, csak sejtem – ugyancsak jót tesz a művészetben, bár néha rémes tud lenni. Belőlem hiányzik… Hátulütője is van: nem tud kompromisszumokba belemenni, vagy ha belenyomják, kurva rosszul érzed magad. Aztán kitörsz.
02:18
From: L
To: T
Subject: RE: ébredésre
Persze, hogy ki lehet mászni a szerelemből (mindenből ki lehet mászni). A bibi csak az, hogy a gödör ott marad, betemetetlenül.
Magába írok megint.
Még annyit, hogy nálad a minőség abszolút érték.
Miért, ennek nem így kellene lennie? Magánál ez hogy van? Azt gondolom, hogy maga sokkal megbocsátóbb. Nem, nem hiszem, hogy a minőségi vétség “halálos bűn” lenne, csak egyszerűen bűn (morális vétség, talán így pontosabb).
A perfekcionizmus – ezt nem állítom ilyen határozottan, csak sejtem – ugyancsak jót tesz a művészetben, bár néha rémes tud lenni.
Ebben téved szerintem. Tudja, mindig irigyeltem a megengedőbb, megbocsátóbb embereket, mert ez a perfekcionizmus iszonyatosan lebénít, hiszen tudja, miről beszélek. Példának okáért teljesen megszűnteti a játékot, a játékosságot, a folyamat élvezetét, és csak és kizárólag a végeredményre hagy koncentrálni, és így tovább. Rémes. Évek óta tudatosan próbálom elhallgattatni magamban a Kelet-Európában belénk nevelt (vert) belső kritikust, amelyiknek egyetlen és kizárólagos célja, hogy sárba döngöljön mindent, ami csak úgy, cél nélkül tetszik, örömöt okoz, és nem engedi, hogy vállaljuk a tévedés lehetőségét, nem enged hibázni, görcs, görcs, görcs.
Nem tudom, hogy írjam, a szavak a maga területe, én bizonyos dolgokról leginkább csak dadogok.
Azt hiszem, nagyon kemény (gyémánt kemény) nő vagy, nem lehet formázni, senki sem tud befolyásolni, csak saját magad…
Itt szintén melléfogott egy kissé – de hiszen tényleg alig tud rólam valamit (másrészt meg máris nagyon sokat). Amit elkezdtem írni az első felvonásban: a 20+ év alatt megcsináltattam valamivé egy bizonyos pacák által, aztán persze magamra hagyattam (és még nem is ez a melodráma benne, na, képzelheti), aztán jött 20+ év után a pacák revelációja (ezt írta meg azon a bizonyos tavaly júniusi pénteken), hogy aszondja, vissza az egész, igazából nem érvényes a megcsinálásom, a magamra hagyásom, mert valójában ö volt gyáva velem maradni, és hogy azóta is… satöbbi, satöbbi.
Így vált teljesen értelmetlenné, vácuummá egy pillanat alatt 20+ év. Most itt állok leesett állal és nagy-nagy haraggal, hogy akkor mihez is kezdjek ezzel az értelmetlenné vált személyiségemmel. Néha semmi máshoz nincs kedvem, csak valami büdös nagy káromkodáshoz.
Valami számítógépes grafika és lágy festőiség közötti keveréket lehetne csinálni… vagy ez nagy marhaság?
Majd lefotózom, miket csináltam nem rég, nézze meg, kíváncsi vagyok, mit szól. Mókás, hogy ezt írja, mert szerintem is valami ilyesmik, csak nekem ez így nem jutott eszembe. Azt szoktam elsütni időnként a kiállítás katalógusokban, hogy betegesen vonzódom a lekopott, meggyötört, agyon ázott, rongyos, egymásra rakódott rétegekhez. Ez sokszor nem látszik a végső darabokon, de fizikailag (technikailag) majdnem mindig úgy dolgozom, hogy hihetetlen mennyiségű szart pakolok egymásra, aztán meg visszafejtem ezeket. Legtöbbször a tizedét sem lehet látni annak, ami alatta van. Ez persze szándékos, nem is baj: én tudom, hogy ott vannak a rétegek, és van, ami kibukkan, van, ami nem, de vastagságot, tartást, értelmet, anyagot (anyag, mint szimbólum) ad. Valahogy így. Ezt még meg kell jobban is írnom, azt hiszem.
Ez nyilvánvalóan a gyökértelenség, a megkapaszkodni vágyás egyrészt (minél súlyosabb az épület, annál nehezebb elmozdítani), másrészt pedig valami öndefinícióra való sóvárgás, fölhalmozni mindent, amiből állok, aztán majd csak lesz valami.
És: agyavilág, olvas engem…! Rémes. Maga majdnem mindent tud rólam, igaz, így könnyebb beszélgetni.
Azért ezt maga sem gondolja komolyan. Olvasni persze, hogy olvastam, ki nem olvasta magát… Sőt, hogy benyaljam magam, elárulom, hogy elloptam az egyetemi könyvtárból az egyik könyvét. És hogy ezt még fokozzam is, a könyvei azon könyvek között vannak, amelyek megtették az utat az Óperenciás-tengeren túlra (és túl is élték).
Majd még én is írok. Jövök, ahogy maga mondaná.
02:54
From: T
To: L
Subject: ébredésre
Hú, nem semmi ez a lopás! De majd küldök részleteket a legújabból, nekem az tetszik most (mert van egy csomó szar is). Ennek viszont története van. Nagy tragédia közepette született (persze, hogy szerelem), de miközben írtam, még egy szerelem, csak nem akartam észrevenni, aztán, amikor észrevettem, omoltam össze rendesen. Most is jó lenne valamit írni, de már vagy három hónapja csak ülök, jegyzeteket csinálok, firkálok, eldobom, szemétkosár tele, fej üres, posztokat írok (hogy mégis, a kézügyesség, ugye), de hát gondolat, az sehol sincs. Még egy kis depresszió kell, aztán behidalok.
Azt a könyvet, amit ellopott, tíz évig nem akarták kiadni, és mire megjelent, már elavult. Na ja, nem kell olyat írni, ami elavul. Csakhogy az kunszt.
Káromkodni meg kell, süket-nyelvi közegben is, itthon én is káromkodok. De azért ne mondja nekem, hogy nem kemény maga. A gyémántot fenntartom, akkor is, ha cikizi, hogy tévedtem. Hidd mán el, hogy nagyon kemény anyagból vagy, most szar, elhiszem, de legbelül kemény.
A gyökértelenségről írottakat meg légyszíves elfelejteni! A többi maradhat.
Jó, ha egyet gondolunk (mondom nagyképűen nagypofával), de tényleg. Várom a fotókat. Megnéztem, hogy pontosan mennyi az idő eltolódás, hát… nem semmi. De legalább tudom, mikor alszol.
Néztem újra a képeket, a Babaházat, meg a Befejezetlen egész című kollázst, még mindig jók.
Majd még jövök.
Mondanám neked: csók.
T
U.i.: Azért nem is küldött piros pontot, hogy “ébredésre” címmel küldtem egy emailt…
3:04
From: L
To: T
Subject: ébredésre
Kedvesem, nem azt mondtam, hogy nem vagyok kemény – egyébként szerintem tényleg nem. Tudja, az csak a kéreg. Régi, elvásott sztori ez.
A gyökértelenség… pedig az nagyon-nagyon fontos… Látja, mégsem tud mindent.
De mire kíváncsi még? Mondom, mert megvan az a baromi rossz szokásom, hogy ha kérdeznek, én válaszolok.
Mondanám neked: csók.
Hát mondja…
Majd még biztos írok. Ahogy magamat ismerem.
L
3:07
From: T
To: L
Subject: ébredésre
Szellemben, lélekben kemény, na!
Majd kérdezek, most nem tudok mit… Csak kukán figyelek…
6:07
From: L
To: T
Subject: holnap
Csak kukán figyelek…
Azért ennél kicsit lelkesebbnek kellene lenni… (mosolygok).
7:18
From: T
To: L
Subject: holnap
Legalább 2 (kettő) dolog jöjjön át, mert hiányzik.
Csók,
T
2007. január 3-4.
2010 október 31. | Szerző: LiliMarlene
13:28
From: T
To: L
Subject: hallgatom
… szóval a Tapétákat azért választottam, mert azon érezni, hogy nincs befejezve, vagy hogy valami még kell rá – hogy az egy út, amin érdemes tovább menni. Figyelje meg – ha nem nagyképüség amit irok -, ez jó lesz. Izgalmas, mert kiteljesedés. Ami hiányzik egyelőre belőle. Persze nem az igazi élet – hűha! – de tán még azt is kinyitja. (Már úgy beszélek, mint egy jósnő…)
13:30
From: T
To: L
Subject: hallgatom
Majd még jövök, össze kell szednem.
13:32
From: T
To: L
Subject: hallgatom
A nő, az Amanda Palmer, tiszta Méhes Marietta hang, nem gondolja? Nekem teljesen.
13:32
From: L
To: T
Subject: hallgatom
Mondja, maga esküdt ellensége a néhanapi élő csevegésnek (msn, Skype vagy ilyesmi)? Nem erőszakoskodni akarnék, csak könnyebb lenne időnként.
22:24
From: T
To: L
Subject: hallgatom
Nix erőszakoskodás. Az msn-en gondolkozom még. Az van, hogy más is belenézhet, mert közösen használjuk a fiammal. De meg lehet csinálni. Az időeltolódás miatt akkor már nem vagyok egyedül. Mikor kel fel? Vagyis ott reggel mikortól lehet msn-ezni (hogy itt is ki tudjam számítani)?
22:26
From: T
To: L
Subject: hallgatom
Azt hiszem mondtam már, hogy a Dresden Dolls tiszta filozófia (meg test, és lélek) – utoljára Leonard Cohennel voltam így, az sokáig járt velem (kocsiban az volt, jó pár albuma).
Még jövök.
22:31
From: T
To: L
Subject: hallgatom
Depresszió ügyben: legalább három könyvem úgy született, hogy totál kész voltam (persze szerelem, meg ilyesmi) aztán elkezdtem erőltetni, hátha megy, nem ment, istentelen kínlódás volt, majd beindult. Fájni fájt utána is, de volt valami, kapaszkodó. Ja, és futás – napi 4-6 km hajnalban, mikor nem látják. A kemény futás nagyon jó depresszió ellen – olyan eufóriát ad az is, hogy apró fát lehet vágni az ember hátán. De macerás.
22:33
From: T
To: L
Subject: hallgatom
Azért mennek-jönnek az emailek, mint msn-ben. Most Bach van az iPodomban, de már unom (Goldberg variációk, 2 féle felvétel). Meg akartam tanulni. Sohase sikerült. Most már meg… Az utolsó könyvem nagy (piaci) kudarc volt, leszarták, mit mondjak. Egy kicsit betett. Most itt állok, mit írjak? Közben adom a tanácsokat. Érdekes, hogy veled meg tudom osztani az én gondjaim is, a tieidről nem beszélve. Kicsit nagyképű dolog, nem?
22:35
From: T
To: L
Subject: hallgatom
Nem baj, hogy ilyen staccatoban mennek az emailek?
23:08
From: L
To: T
Subject: hallgatom
Istenem, dehogyis baj.
Még itt vagyok, nálunk most éjjel 11 körül jár az idő.
Egyébként az msn-t nem akartam ám erőltetni, meg nem is akarom magát kényelmetlen helyzetbe hozni senki előtt. Csak néha jó lenne azonnal reagálni bizonyos dolgokra – de azt is gondolom, hogy igaza van, talán még sem volt jó ötlet. Nem tudom.
Nagyon szeretem magát olvasni. A könyveit is szerettem nagyon. Attól félek, de nagyon, hogy egy-két nap, és vége lesz a maga lelkesedésének (nem kell szabadkozni, csak írom, hogy mi van).
Meg még azt is szeretem magában, hogy ha elkapja a hév, akkor jól letegez (ne ertsen félre, nem zavar, sőt). Jól esnek az emailjei. De ezt maga úgyis tudja, csak jártatom a számat.
23:14
From: L
To: T
Subject: hallgatom
Olyan hihetetlenül izgalmas nyelvileg (is) ez a nyolc órás eltolódás. Ha belegondol, akkor ami nálam a most, abszolút jelen idő, az magánál már múlt, majdnem régmúlt, és ugyanakkor mindkettő igaz és megmásíthatatlan. Mégis csak torzulhat (torzíthatjuk) az időt, mert egyszerre vagyunk így, ketten, az Óperenciás-tengeren túl s innen, egyszerre a múltban és a jelenben.
Ölelem,
L
2007. január 4.
01:08
From: T
To: L
Subject: folyt. a hallgatomra
Hú, bazmeg, ez már majdnem Heidegger. De ne felejtsd el, hogy volt pár perc, amikor egyidőben mentek-jöttek a sorok. És nem csak nyelvileg izgalmas – ne má! -, ha csak, akkor vond vissza légyszíves.
És: agyavilág, olvas engem…! Rémes. Maga majdnem mindent tud rólam, igaz, így könnyebb beszélgetni.
Azt akartam mondani (már elkezdtem), hogy mesélek magának rólad. Azt hiszem, nagyon kemény (gyémánt kemény) nő vagy, nem lehet formázni, senki sem tud befolyásolni, csak saját magad, az is nehezen megy (de néha igen). Aztán: nem adod fel, akármilyen nehéz. Amit végigcsinált, az fantasztikus, gondolom sok vér, könny, izzadás meg frusztráció. De megvan. Na, most erre kell majd építeni, azt hiszem, tovább. Minden a kezében van, ahogy én látom, tehetség, technika, tájékozottság, áttekintés, vízió (rémes szó). És persze a keménység.
Amíg te szundizol, én megyek vizsgáztatni. Most itt 9 óra van, 10-re jönnek. Látod, tanítani imádok, abból is a szemináriumi részt, ahol pingpong meccs van, ők meg én dobáljuk a labdát, néha olyan gyors a labdamenet, hogy teljesen felforr az agyam (adrenalin az is). Aztán van, mikor hulla unalom.
Na, már megint fényezem magam.
Azért… nyelvileg is jó te maga, és csók.
Majd jövök.
T
U.i. Mindezt holnapra? Vagy ma délutánra? Már nem is tudom kiszámítani.
2007. január 2-3.
2010 október 30. | Szerző: LiliMarlene
2007. január 3.
00:16
From: L
To: T
Subject: szakma
Néha jó lenne belelátni a maga agyába. Most írt valamit a depresszióról (és kreativitásról) – én hivatalosan is depressziósnak vagyok diagnosztizálva, és nem vagyok biztos benne, hogy ez miről jutott eszébe, és hogy magáról beszél-e vagy rólam, vagy csak úgy.
Igaz, írta, hogy ne személyeskedjünk, de ez a személyes info csak kicsúszott a számon, hat, ez van.
Viszont úgy találom, hogy a maga lelkes szavai néhány munkámmal kapcsolatban segítenek (ez most nem a depresszióra vonatkozik, csak csapongok). És ez jó. Vagy csak új év kezdődik, de ebben én nem hiszek, inkább abban, amit már írtam is, hogy maga egy rém kedves pacák.
Valamint még az jutott eszembe, hogy a depresszióban nem a fizikai elszigetelődés a legdepresszívebb tapasztalataim szerint.
L
00:45
From: T
To: L
Subject: szakma2
Azt elfelejtettem, hogy a kreatív munka csúcsán – ha jól megy a meló és valalmi olyan jön ki a kezem közül, amire én is rácsodálkozom – akkor eufória meg repülés jön, a francba a depresszióval, azt se tudom, mi az. Megváltás meg “master of the universe”, stb. Biztos ismeri. Gyógyít, az igaz, sőt, az egyetlen ami segít kikerülni a hullámvölgyből (mellesleg én is depressziós vagyok, 3-5 hónapos periodicitással). Nem mindig sikerül, ha szart írok, akkor nem megy. Viszont az írás egyedül megy, magányos az ember, a papír a partner, igaz az egy világ önmagában, de mégis. Szóval paradox, csak azt akartam mondani. És köszönöm a levélet, nem tudom, valahogy ráéreztem, hogy írhatok ilyesmit magának.
T
1:45
From: T
To: L
Subject: még depresszió + munka
Még az maradt le (mindig lemarad valami), hogy azért vigyázni kell a nagy eufóriával (aznap estig baromi jó),mert másnap reggelre az, amit előző nap írt (csinált, festett, formázott) az ember, már nem olyan jó (ez a jobbik eset), de van, amikor totálkárnak látja, kezdheti előlről. De még az is jobb, mint várni, vagy mit tudom én.
Hát ez a párhuzam köztünk azért fantasztikus; én csak ritkán szedek ezt-azt, mert hülye leszek tőlük, irodalmát viszont figyelem (nagy irodalma van), de hogy mit kell csinálni (azoknak akik nem organikusan-genetikusan depressziósok), nem igen tudják. A festés, grafika, kreatívitás azért – azt hiszem – mégis csak jó lehet rá, reménykedem.
Majd jövök.
Csók,
T
7:43
From: L
To: T
Subject: Dresden Dolls
Akkor ezt most elküldöm magának. Depresszióra nem biztos, hogy jó, viszont az állandó bőgés garantált (nálam legalábbis). Mellékelem a szöveget is. Elég szépen lehet érteni az Amanda énekét, de ha mégis kétséges lenne.
Csók,
L
Attachment: Dresden Dolls – Delilah (mp3), Dresden Dolls – Delilah (.doc)
9:10
From: T
To: L
Subject: Dresden Dolls
Azért ez már felsőfok, depresszióban is, meg zenében is, meg szövegben is, megoldhatatlan élet-őrületben. Bőgés garantálva, mondod, hát, másképp nem megy, az tény. Nálam is majdnem. De még nem tudom eléggé venni, vannak sötét helyek benne. Köszönöm a szöveget, anélkül nem értettem volna. Ez egy dráma igaziból – de látod, kell hozzá idő, hogy… nem is tudom. Szavakkal marhaságokat írok csak. Van bőgnivalóm egy darabig nekem is.
De nem írtál a gyógymódról, vagy az már totál felesleges, vagy más dimenzió? Délelőtt ment egy email, megjött? Átment? Félek, hogy elveszett… Akartam mondani, hogy depresszióban profi vagyok (magyarázásában, elviselésében kezdő), egész életem az ellene való küzdelemben folyt, sokféle egérutat próbáltam (némelyik sikerült). Szerelmek segítettek (akkor nem tudtam), de nagyon ráfázik a végén az ember, duplán jön vissza. Így jött ki a végén a meló (nálam: írás, abból is a könyvírás, ami legalább sokáig tart). De ahogy látom (sejtem), most eléggé padlón vagy, de onnan is van felállás persze. Most jövök én a laikus/profi dumámmal: kezdj egy új sorozatot (olyat mint a Tapéták, csak mást), és figyeld: először majd beledöglesz, semmi sem megy, aztán valami mozdul, de csak szidod a nem tudom mit, aztán egyszercsak beindul és azannya, eltűnik a depresszió.
Lehet ám írni kettőt is egy nap…
Az ünnepek – akármilyenek – rémesek ebből a szempontból. Lerontják, amit felépítettem magamnak.
9:15
From: T
To: L
Subject: mindig elfelejtek valamit
Most meg, hogy köszönöm és csók.
T
10:02
From: L
To: T
Subject: mindig elfelejtek valamit
Nem felejtette el. Az mindig ott van, akkor is, ha nincs.
Minden átjött.
Minden megvan, írja Ottlik.
Csak időre van szükségem. Nehéz nekem személyes dolgokról írnom – ez lehet, hogy meglepő lesz. De fogok. Mert akarok.
Van új sorozat is, éppen tegnap fejeztem be a második darabot. Majd megmutatom, csak le kell fotóznom normálisan.
Csók, csók,
L
12:02
From: L
To: T
Subject: mindig elfelejtek valamit
Személyes dolgokról nehéz, én meg betörtem, de másképp nem lehet “valamiről” beszélgetni.
12:02
From: L
To: T
Subject: mindig elfelejtek valamit
Akkor küldök még Dresden Dollst. Sokkal többet elmond rólam, mint amit én valaha is el tudnék – verbálisan. Nagyon-nagyon-nagyon szeretném, ha nem értene félre, de kérdezett, és, hát, én ezt válaszolom sok kimondott és kimondatlan kérdésére is.
L
Attachment Dresden Dolls – Orgasm (mp3)
12:24
From: L
To: T
Subject: mindig elfelejtek valamit
…és az is baromi jó, hogy percre pontosan ugyanakkor írtunk egymásnak. Szerintem, ha megvizsgálnánk a másodperceket, az is megegyezne.
Azt sem tudom, hogy maga hisz-e az ilyesmiben. Én igen.
Csók (sok),
L
12:24
From: T
To: L
Subject: hallgatom
Az utolsó két sor… tiszta öngyilkosság. Rémes, de olyan őszinte. Szédületes. Meg ahogy kezdődik…
Amúgy hiszek az ilyesmiben, nincsenek véletlenek.
Majd akkor mesélek magának magáról… szívesen, ha nem érti félre.
13:15
From: T
To: L
Subject: hallgatom
Meséljen, hallgatom… Nagyon.
L
2006. december 27. – 2007. január 2.
2010 október 29. | Szerző: LiliMarlene
11:10
From: T
To: L
Subject: műkritika
Kedves Lili,
Kösz, hogy eltörolte a szabadkozásokat és bocsánatkéréseket, igaza van.
Közben már fogalmaztam, hogy itt műkritika folyik, ami akkor jó, ha viszonylag objektív, vagyis a tárgyról szól. Hogyan látszik a dolog kívülről. Más szemével. Akkor az ember saját magát is kívülről kezdi látni. Na, akkor most ezt nem kell elmesélni. Szóval egyetértektünk.
Hát persze, hogy jövök máskor is.
Csók,
T
U.i.: Kommenteltem, de valahogy kitörlődött közben. Nem tudná visszatenni?
11:23
From: L
To: T
Subject: műkritika
Nem tudom visszatenni sajnos.
Mellékesen pillanatokon belül skizofrén leszek, hogy itten magázom, ott meg tegezem.
2006. december 28.
8:36
From: T
To: L
Subject: műkritika
Akkor egyszer így, egyszer úgy, vegyesen, netikett nélkül.
2006. december 29.
23:10
From: T
To: L
Subject: csodálkozás
Tudod, neked az az óriási adottságod, hogy sok mindenért (ami jó) tudsz lelkesedni, meg főképp csodálkozni (zene, kép, ember). Egy művésznek ez a legfontosabb, rácsodálkozás a dolgokra. Mások elmennek mellettük, megszokták, nem is látják. Maga meg felveszi, hoppá, milyen muris, érdekes, izgalmas. Hát ez tényleg marha jó. (Hasznosítja is, látom.)
A videóklippel kapcsolatban – vallomás most láttam először, de baromi jó volt, köszönöm. Hogy tanulok magától. Most már csak a zenéket (egy-két darabját) kell megtanulnom tőled.
Valami újévit kívánnék, amit maga szeretne, ezért nem BUÉK-ot írok ide.
Csók,
T
2006. december 30.
00:36
From: T
To: L
Subject: EASÉ
Az Ember, Aki Semmit Sem Ért. A videóklipp utólag megértve. Ilyenkor sem lehet leírni a b betűvel kezdődő – bocs – szót?
9:28
From: L
To: T
Subject: csodálkozás
A b betűs szót persze, hogy lehet használni, bár ebben az esetben nem nagyon értem, miért. Azért nem kéne b betűzni, hogy valamit – ami meglehetősen elszigetelt kult izé egyébként is – nem ismert. Szerintem.
Ami meg a zenéket illeti, ha valamelyikbe annyira beleszeretett, hogy nem bír meglenni nélküle, csak szóljon, átküldöm az egész albumot. Nem azért, mert maga egy kedves pacák (na jó, azért is), hanem azért, mert küldetéstudatom van, mint tudjuk.
Ja, köszönöm az újévit, rám fér. De ez már mellékszál.
Én nem tudom, milyen volt a maga 2006-ja, de ha jó, akkor még egy ilyet, ha nem, akkor jobbat, vagy legalább: mást.
L
11:53
From:T
To: L
Subject: csodálkozás
Na, ezt megúsztam (hogy kamuból értettem a videókliphez).
De a csodálkozás – nem téma? Szerintem igen, de majd máskor.
Kösz a jókívánságokat – amúgy marhára utálom a szilvesztert. Rémes, hogy vezényszóra kell örvendezni. De maga jót írt. Majd jövök.
Csók,
T
2007. január 2.
00:05
From:T
To: L
Subject: szakma
Azt akartam mondani, hogy a kreatív szakmák nyújtják az egyetlen menedéket a depresszió elől. Az alkotásban el lehet mélyedni, az ember elfelejti (vagy kihagyja, gyógyítja) a depresszió csábítását (hullámvölgyét). Igen ám, de az alkotás folyamatában abszolút az egyedüllét. Csak egyedül lehet írni, sőt, az még el is szigetel a többiektől, világtól – ami viszont baromi depresszív. Hogy a képzőművészetben hogy van, nem tudom, de gondolom, hasonló. Szóval csak ezt akartam mesélni, hogy milyen csapda is ez az orrhossznyi előny a nem-kreatív társadalommal szemben. Biztos azért, mert „alkotói válság” lépett fel, vagy depresszió közeledik, vagy egyikből a másik, ilyenkor baromi okos vagyok a tünetek/lényeg tekintetében.
2006. december 22-26.
2010 október 28. | Szerző: LiliMarlene
2006. december 22.
23:48
From: L
To: T
Subject: Karácsonyi ajándék
Sok szeretettel.
L
Attachments: Trabant – Marionett (mp3), Itt van, pedig senki sem hívta (mp3), Levert vagy (mp3), Ragaszthatatlan szív (mp3), Ez a ház is ledőlhet (mp3)
00:05
From: T
To: L
Subject: Karácsonyi ajándék
Húúúú, nagyon köszönöm, ez nagy meglepetés volt! Ez szuper, némelyiket nem is ismertem. És sok szépet meg jót magának.
T
00:35
From: T
To: L
Subject: Karácsonyi ajándék
Én is, egy korábbi szöveg, nagy vita volt róla-belőle, szeretettel (és bocs a nárcizmusért). Nagyon kösz, és továbbra is…
T
Attachment: Egyedüllét(doc)
2006. December 23.
11:15
From: T
To: L
Subject: Karácsonyi ajándék
Közben megtaláltam korábbi munkáidat, fantasztikus komoly dolgok, nagyon kösz azt is…
2006. December 26.
7:22
From: L
To: T
Subject: Most az én nárcizmusom következik
Kedves T (ha nem haragszik, akkor így szólítom, meg magázom, mert én nagyon szeretek magázódni, ami nálam a szeretet jele),
Köszönöm a szép szavait; örülök, hogy tetszenek, amik tetszenek – a tryptichon egy nagyon régi dolog, nem is tudom, hol van fönt a neten. A (viszonylag) újabb munkák egy saját webszájton vegetálnak, amit már egy éve próbálok újítani, de idő hiányában egyelőre még mindig nincs kész. Ezenkívül van még egy blogszerű valami, ahova időnként fölteszek egy-két dolgot.
A blogot, amit már ismer, én indítottam, és én is írok bele nagyrészt, de vannak ún. társbloggerek is időnként. Nem okoskodni kívánok, de nem tudom, mennyit tud és mennyit nem ezekről, ezért írom.
Csók
L
8:40
From: T
To: L
Subject: Most az én nárcizmusom következik
Kösz, hogy válaszolt. A blogszerűt felfedeztem korábban is, de aztán elvesztettem, néha előjön. Tetszik, és tanulmányozom. Azt sejtettem, hogy a főblogger maga, de oldalt (bal) fel van sorolva négy tématikus, azt hittem, az is. Szóval tévedtem. Még jövök.
8:42
From: T
To: L
Subject: folyt. a tetszés
Igaziból a blogszerű tetszik, ezen van mit nézni, meg meditálni (nekem). Még jövök.
9:26
From: T
To: L
Subject: újabb folyt.
A Babaház a blogszerűn pl. nagyon tetszik, a Tapéta meg felfedezés nekem. Ja, és rajzolni is tud, nagyon jól (Picasso-s).
9:34
From: T
To: L
Subject: még, ami
Aztán még nagyon (nagyon) tetszett a másik Tapéta, na, ettől el vagyok ragadtatva – az előtűnő fejjel a baloldalon, a textúra meg a többértelműség, szuper. It’s my favorite! It’s like a dream! A grafikákból a Tanoda című ötperces nagyon jó, már írtam, Picasso-s, de tényleg. A három dimenziós dolgok újak nekem, még ismerkedem velük. Még nem nagyon tudom áttekinteni az időrendet – mi mikor keletkezett, mi után és mi előtt. A gratuláció maradt, sőt… Majd jövök (mindig visszamegyek nézegetni, bocs).
Hát csók,
T
14:59
From: T
To: L
Subject: az “utazások” sorozat meg más
Az Utazások sorozatból az Ágnesen keresztül tetszett (nagyon). Jó, de hogy ne csak fényezzem magát, a fotók nem fogtak meg. A számítógépes grafika nagyon megy magának, invenció meg visszafogott erő van bennük. Bocs, hogy ennyiszer, de mindig visszamegyek nézegetni. Most már nem nyomulok tovább.
Csók,
T
21:51
From: L
To: T
Subject: az “utazások” sorozat meg más
Kedves T,
Tudja, most aztán be vagyok szarva, nehogy azt higgye, azért említettem a blogok és a webszájt címét, hogy véleményt sajtoljak ki magából, ez komoly. Viszont – ellenpontként – baromira jól esnek ám, amiket ír.
Beleírok magába (ha nagyon un engem, csak ugorjon át részeket nyugodtan):
Jó. De hogy ne csak fényezzem magát, a fotók nem fogtak meg.
Hát, nem csodálom. Egyébként a családi meg egyéb fotók azok, amik, rosszabb-jobb fölvételek; fotózni szeretek, de a jobbak (amiket azoknak gondolok), nincsenek fönt, mert nem tartom magam fotósnak. De az is lehet, hogy a Bizonyítékokra gondolt , ami viszont teljesen más tészta, nem “művészetnek” szánt izé. (Hosszú történet. Annyit erről, hogy fizikai létemben éreztem magam veszélyeztetve, ezért aztán napi 40-80 fölvétellel kellett dokumentálnom a magam számára, hogy még mindig létezem, élek és mozgok és fizikai szükségleteimet végzem, ezekből került föl a blogra egy pár. Kicsit olyan jellegű a sorozat, mint Candy Jernigan munkái az Evidence-ben – innen is a címe az enyémnek. Jernigan-ről nemsokára akarok írni, mert nagyon fontos ő nekem.)
A grafikákból a Tanoda című ötperces nagyon jó, már írtam, Picasso-s, de tényleg.
Kösz – most, hogy maga ott járkált, én is visszamentem, és végignéztem, hát, van azért egy két irtózat ott, nem mentegetőzésképpen, csak magyarázat, hogy az ember néha Alakrajz órákon iszonyatokat kénytelen rajzolni, választás nincs (mármint témában – az elképesztő giccsre viszont még ennyi mentségem sincs, de már késő, mert látta maga is, jézus).
Bocs hogy ennyiszer, de mindig visszamentem nézhegetni. Most már nem nyomulok tovább.
Csak nyomuljon. És ne haragudjon, hogy ily bő lére eresztettem, de azonkívül, hogy jól esett elmondani mindezeket, valahogy in concreto is jelezni akartam volna, jó, elég suta és időrabló módon, hogy köszönöm.
Csók ,
T
Én is csók,
L
22:29
From: L
To: T
Subject: Jó kis ünnep
Még csak annyit, hogy azért a maga szavait is a karácsonyfa alá tettem. Jó kis ünnep volt ez.
22:55
From: T
To: L
Subject: nekem is
Köszönöm.
T
23:16
From: T
To: L
Subject: karácsonyi tolakodás
Először is, én éreztem úgy, hogy betolakodok a műtermébe (digitálisba).
Akkor én is sorba megyek.
Csak ne legyek nagyképű – az előzőkben úgy éreztem, hogy nagyon az vagyok, miért? Marhaság. Szóval: nagyjából éreztem a metaforikus izét, azért az kiderül ám nagyon, ne féljen. Akkor jól sejtettem, hogy az Utazás a fő dimenzió. Féltem, hogy a fotók leszólása megbántja magát – a történet viszont, amit keletkezésükről mesélt, izgalmas.
Hát, tudja, nem akartam mondani, de már rég akartam tulajdonképpen, hogy nagyon irigylem magát, hogy ilyen profi módon kezeli a számítógépet. Én még csak kínlódok, folyton elfelejtem a lépéseket, fél nap is rámegy, míg visszatalálok, hogy most mi jön, mit szúrtam el, de szeretek tanulni.
Minden nagyon rendben és még mindig (egyre jobban voltaképp) tetszenek. (Szokott ám úgy lenni, hogy belelkesülök, aztán harmadikra már nem… Most nem így van.) Nyugi, nagyon klassz, amit csinál. És persze kurva up to date meg minden (bocs a fényezésért).
A rajzok: nem olyan rosszak ahogy maga érzi (giccs); akad kicsit gyengébb, de a skurzos női akt, az például baromi jó, mondom a Tanoda is, van benne valami báj. És ilyen rajztudást nem kell szégyellni, anélkül túrót se érne a számítógépes grafika, szerintem. Így van “mögöttese”.
Semmi bő lére eresztés, mindent jobban értek így. Ja, és nincs “időrablás” – kaland volt, mert azért utánamentem a weben, élveztem a vissza-visszatérést a képekhez. És az is valami (értékítélet, nagyképűbben), mert nekem meg ez a szakmám, ha szabad így mondanom.
Majd még jövök, meg visszamegyek nézni ezt-azt, ha nem fárasztja. Most már reménykedem hogy nem voltam nagyon high brow.
Csók,
T
2006. December 27.
10:14
From: L
To: T
Subject: karácsonyi tolakodás
Kedves T,
Akkor, ha lehet, egyezzünk meg valamiben: ezt a „bocsánat, hogy én ezt meg azt” dolgot felejtsük el mindketten, meg azt is, hogy „féltem, hogy a fotók leszólása megbántja magát”. Könnyebb lenne így, nem? Azt írta nekem egy nagyon kedves ember erről, hogy általában viccesek ezek az első kontakt dialógusok. Normatapogatózás.
Jó lenne, ha továbbra is írna időnként, ha ráér és kedvet érez hozzá; én is fogok magának, azt hiszem.
Csók továbbra is, meg sok-sok mosoly.
L
P.S. Nem, nem volt high brow egyáltalán. Sőt.
2007. január 6-7.
2010 november 4. | Szerző: LiliMarlene
From: T
To: L
Subject: plusz kérdések
Nem jött válasz: múló vagy maradó a depresszió? Hogy áll (nálad/magánál) a parti? Nyitottál-e (nyitott-e) újabb képcsinálást? Ki szoktál mozdulni? Merre? Kicsit durva kérdések, nem? De szeretném tudni. A lényegesebbek majd jönnek. Shy guy – talán leszok.
From: L
To: T
Subject: plusz kérdések
Depresszió hát, most a maga fölkavarásával – ami az otthont hozza vissza nekem, többek között – szarul, mit is tagadjam.
Kép: éppen most fejeztem be egy nagyon régen tervezett sorozat első daraját, azt hiszem, majdnem jó. Shakespeare az is, nehéz elmondani, milyen lesz, kis festményekből (kollázsokból) fog állni.
Ki szoktam mozdulni: nagyváros, Seattle vagy Portland. Úgy egyébként meg ide-oda, mikor hogy. Sokszor csak azért megyek Seattle-be, hogy fölüljek a tökig zsúfolt buszra, és érezzem a tömeget, az izzadtságszagot, ilyenek. Tudja, a 7-es, csúcsidőben….
A kérdései nem durvák. Örülök, hogy kérdez. És igen, jó lenne, ha leszok a shy guy-ról.
Előhúztam a polcról a maga Shakespeare-könyvét. Most teljesen másképp olvasom – a maga hangján. Különös.
P.S. Egyébként meg tegezzen nyugodtan, ha úgy kényelmesebb. Mondtam már, hogy… satöbbi.
From: T
To: L
Subject: plusz kérdések
Tegezés/magázás: keverve jobb, ha lehet.
From: L
To: T
Subject: plusz kérdések
Mindent lehet, tudja, hogy mindent.
From: T
To: L
Subject: plusz kérdések
A 7-es busz kompolexust is értem. Én is elővárosban éltem, amikor ott éltem, és én is bementem bumlizni, hogy város-élményem legyen. A honvágy nagy úr (nálam). Esténként lementem a zeneterembe, és hallgatam a lemezeket éjfélig.
A Shakespeare-projekt érdekel, mert nem csak Macbeth van ám, hanem Hamlet is, egy projekt, félbehagyva (Hamlet meg a kapcsolt részei – Montaigne, Southampton gróf, melegség, stb.)
Majd jövök. Gondolom, már csak holnap (ott). Itt már holnap van.
From: L
To: T
Subject: plusz kérdések
Megint próbálnék reagálni mindenre, de csak kapkodunk egymáshoz, örömmel (én legalábbis), izgatottan, nem is tudom.
Nyomok, megint. Nekem az egyik legfájóbb ügyem egy Hamlet projekt, félbehagyva. Szó szerint, mint magánál. Megvannak a központi figurák, sőt, talán a koncepció is, de hát… szóval félbegyatva.
Itt van még? Nem tudom.
From: T
To: L
Subject: plusz kérdések
Még egy kicsit itt.
Ha akarja, elküldöm a Hamlet-jegyzeteimet. Kábé minden benne van. Ma már persze más (pár éve volt).
De most már megyek – a napi rutin itt is…
Attachment: Hamlet (.doc)
From: L
To: T
Subject: plusz kérdések
Akkor én is átküldöm a Hamlet képet, legyen kíméletes (azért ne nagyon).
Csók, oda, ahova kéri.
L
From: T
To: L
Subject: H. és környéke
Elment a Hamlet. Amúgy kimaradt belőle néhány dolog. A sok spät, tudja. Pl. a két király – Claudius és a Szellem – összeveetése. Hogy miért szeret bele a királynő – még az öreg faszi életében. Hát mert színesebb egyéniség, az öreg csak imádkozik, meg lovag, szerintem nem fekszik a hitvesi ágyba (elvből nem dug). Claudius meg ragyogó egyéniség (amit elfed Arany fordítása a vérnősző baromról, ami nem igaz…) Emellett jó politikus – tudja, hogy a hatalom vérrel, szemétséggel, jár -Machiavelli tanítvány. Na szóval, ez az egyik. A másik meg Hamlet és anyja: majdnem megerőszakolja – szerintem az a crescendo a végén – abban a pillanatban jelenik meg a Szellem. Féltékenység? Vagy vérfertőzés megakadályozása? Ezenkívül van itt még egy rejtett szál – egyesek szerint Hamlet meleg volt – innen a laza kapcsolat Ophéliával. Aztán anyja-fia (szerelmes bele?), Horatiohoz fűződő férfi barátsága. Inkommenzurábilis mű – a kifejezés Goethetől -, bemérhetetlen, máshoz nem hasonlítható kb. jelentése. De tényleg az. Persze játékban nem lehet mind megmutatni, legfeljebb egy-két szegmenst. És Shakespeare csak úgy kirázta magából?
Azért a képről még jövök magának. Az arcmás nem igen tud megfogni. Szerintem – a befogadó nagyképűsége – valami élénk, durva, világos szín kéne az arcba, vagy köré, mert így egyhangú marad a kép, miközben tudom, hogy többrétegű. Ennyi segítség tán kéne nekem (a nézőnek), de “a többi néma csönd”, tényleg. De lehet, hogy tévedek, nem kell ám komolyan venni a baromságaimat.
From: L
To: T
Subject: H. és környéke
Fölébredtem, pedig nagyon jót álmodtam (nagyon szeretek álmodni).
Átjött a Hamlet.
Itten nagy pelyhekben esik a hó, gyönyörű, míg New Yorkban már virágzik a som és a nárcisz. Nagy szar van tényleg ezzel a globális klímaváltozással, tényleg.
Nem kellett volna elküldenem a képet, tudom, de én baromira szeretem – igaz, én már tudom a nagyobb összefüggéseit is. Szándékosan monoton egyébként.
Csók
L
From: T
To: L
Subject: H. és környéke
De, kellett volna (elküldeni), látnom kell (akarom), és aztán dumálunk, én hülyeségeket, maga korrigál… közben New Yorkban virágzik a magánál lévő hóvihar, vagy valami ilyesmi.
Itt 10 fok van.
From: L
To: T
Subject: H. és környéke
Néha a legváratlanabb dolgok – szavak, gesztusok – hatnak rám izgatóan. (Igen, izgatóan.)
L
From: T
To: L
Subject: H. és környéke
Szombat esti láz… Amúgy nehéz nekem.
From: L
To: T
Subject: H. és környéke
Kedvesem, szombat estinek nem nevezném, mert nálam még csak délután negyed három van.
Egyszer leírhatná, ha akarja és publikus, hogy miért nehéz magának.
Csók.
From: T
To: L
Subject: H. és környéke
Most én is elmegyek, majd itteni hajnalban jövök.
Csók
T
Oldal ajánlása emailben
X