2007. január 4-5.

2010 november 2. | Szerző: LiliMarlene |

7:19

From: T
To: L
Subject: minőség mánia

Tépem itt a szám minőség mániával, meg perfekcionizmussal, ami magát jellemzi (szerintem, a távolból), de te le se szarod, még egy fikarcnyi pirospont se jött, vagy befeketedett, a rosseb tudja.

Egyébként tényleg, a minőség mánia akkor is igaz, ha most letagadja. Istenbizony.

7:25

From: T
To: L
Subject: személyes

Azért az én honlapomról sok minden személyes is kiderül. Azt mondod, kérdezzek. Majd fogok, most még nem merek.

A speciális kütyü, amit feltettem a számítógépemre, azt mondja, 7 óra 21 van ottan; igazat beszél? Azért tényleg fura ez az időzóna. A közös világ mégse annyira.

Amanda Palmerben akkora energia van, mint egy atomreaktorban. Itthon Szakcsi-Lakatos tud így billentyűzni (improvizálni), imádom.

Ha mindenki felébred, akkor már nem tudsz írni? (Nagy kérdést kinyögtem végre. Shy guy.)

Csók,

T

10:10

From: L
To: T
Subject: személyes

Nem mer kérdezni Ugyan, ugyan, kedves, mitől fél?

Tépem itt a szám minőség mániával, meg perfekcionizmussal, ami magát jellemzi (szerintem, a távolból), de te le se szarod…

Ez valószínűleg talált. Nem is tagadom, eszemben sincs, látja? A keménység… az sokkal bonyolultabb, mint ahogy maga látja, de ez ilyen, ahogy írta. Úgy egyébként pedig dehogynem szarom le. Ha leszarom, akkor is nem szarom le. Jaj, tudja, mint a csókok. Valahogy így (úgy).

Bármikor tudok írni. Csak éppen nekem nagyon fontos, hogy a fiam (és a férjem) közelében legyek, ha itthon vannak (és ébren).

Még egy közös tulajdonság: én meg shy girl vagyok.

Lefotóztam és ideiglenes föltettem a netre az új képeket, ahogy kérte. Közeli részleteket is mutatok – majd beledöglöm, hogy nem lehet látni a textúrát. Ez nagy probléma nekem.

Najónajó. (Cím nélkül – egyelőre.)

Ennyit mára a nárcisztikus hajlamaimból. De maga kérte, most megkapta.

Csók, kedves.

L

13:01

From: T
To: L
Subject: rétegek

Na, legalább egy fél piros pont (minőség), az is valami. Jó, a keménységen változtatok. Hogy hogyan, azt még nem tudom…

Azt szeretem benned, hogy a gyerek szent – ez látszik a fényképeken is.

Képek: a rács, ami nagyon, majd még jövök, emészteni kell, ez magas labda… hála istennek. Gyönyörködöm, tényleg nagyon jó. Pofám leszakad (pesti szleng, excuse me).

A módszerről: a tudatosság nem biztos, hogy mindig kell, eressze el magát, a reflexió nem mindig jó (nem jó) egy művésznek, mert fék (szerintem, nem kell rám hallgatni, de mégis). Írásban is ilyen, a blogon, mond valamit, aztán reflektál arra, amit mondott…

13:05

From: L
To: T
Subject: minőség mánia

Bassza meg, ma elszaladt velem a beszélhetnék, ne haragudjon. Ígérem, visszafogom magam, de persze ez a maga hibája (mosolygok).

13:22

From: T
To: L
Subject: minőség mánia

Igen, az én hibám, és semmi sem szaladt el, vedd tudomásul.

Szóval a maga rácsos képe totál kikészített. Erről még fogok. Egészen fantasztikus. A rétegek, meg a “lyuk” párbeszéde… A fej gyönyorű, de képzelje, a test is kivehető, legalábbis odaképzelhető, vagy csak én látom (már fantáziálok, de akkor jó, ha ezt kelti bennem, gondolom). Tisztul a fejem.

Ott most kora délután felé járhat, itt meg családi kupak, mert gáz van (gyereknél), úgyhogy még jövök.

Csók,

T

19:15

From: L
To: T
Subject: ébredésre… most én

Ha már Brechtről esett valami szó a Dresden Dolls kapcsán.

Biztos ismeri a mellékeltet (ha még nem, akkor éppen ideje), a szép kis Walter Benjamin-utalás miatt is érdekelheti – ha jól sejtem -, meg azért is, mert Laurie Anderson zseniális, nem? (Meg azért is, mert én küldöm.)

Legyen szép ez a reggel.

Attachment: Laurie Anderson – The Dream Before (mp3)

22:21

From: T
To: L
Subject: ébredésre… most én

Most én estem hanyatt: ilyesmiket is olvas! Őrület. Tényleg Benjaminos, tisztára a történelem angyala (angelus novus)… Akkor én is küldök valamit Benjamin ügyben, egy zuglapnak írtam. Ha nem olvasta, azért, ha olvasta, csak gesztus.

Ez az angyal-metafora egyébként a drog eredménye volt, aztán filozófia lett belőle.

Még fenn van? Most még csak fél 11 ottan a kütyü szerint. Most mit csinálsz?

Csók,

T

Attachment: Gyermekkor (.doc)

22:21

From: T
To: L
Subject: rétegek

Itt délután 1 óra, tudom, hogy még alszik, szóval ébredésre ez is. Tegnap bénáztam, nem igen értettem a képeket, pedig minden világos. Most kiraktam magamnak, nézegetni, egyre jobban tetszik a rácsos. Az arc alatti részek felületei kíváncsivá teszik az embert (itt is lehet fraktúráról beszélni?), vagyis még tart a nagyon, meg felsőfok, csak már nem fényezem, mert már eddig is sokat. A bénázás, hát az volt. Marhulok.

Csók (még jövök).

T.

2007. január 5.

6:04

From: L
To: T
Subject: rétegek

A bal alsó sarokban azok az izék… sokszor előfordul nálam a motívum – mostanában szinte mindig. Muszáj a fölületi (keresztmetszeti) ridegséget, szögletességet oldanom az ép eszem megőrzése érdekében. Betegesen vonz a háromszög struktúra, meg a rendezett hálózatos szerkezet. Ez persze csak a fölszín. Hogy még mi van ebben arról is tudnék. Kurva lassan dolgozom, és minden hülye ecsetvonásnak és más összetevőnek (vagy minek) nagyon-nagyon tudatos szerepe van (amiről csak jóval később szerzek tudomást, hónapokkal a kép elkészülte után).

Na jó. Megint sokat beszélek. Túl sokat. Inkább ezt: örülök, hogy tetszik (ha ez jó szó itt; valószínűleg nem jó szó.)

Megyek olvasni, amit a zuglapnak írt.

6:18

From: T
To: L
Subject: rétegek

Az jó, ha utólag jön rá, hogy mit festett bele – ez paradox, de tökéletes. Megyek én is olvasni (magát).

6:28

From: L
To: T
Subject: Benjamin

Ez kezd egy picit félelmetessé válni. Ezek a véletlenek, amik egyszerűen nem lehetnek véletlenek (de, azok, tudom). Rémületesen jó.

Hogy mit tudom én, maga említi a Dresden Dolls kapcsán Brechtet, erről nekem totál az elküldött Laurie Anderson-dal jut az eszembe Benjaminnal, megírom magának, és erre kiderül, hogy maga meg ugyanazokat a (na jó, híres) sorokat idézte több hónapja abban a zuglapi írásában, amiket én elküldtem Laurie Andersonba csomagolva.

Aztán még egy: maga böngészni kezdi a blogot, ahol rábukkan egy olyan könyv említésére (a Schlinck), ami magának (ahogy a cikkben meg is írta), sokat jelent. És csak jönnek, jönnek ezek a véletlenek…

Szerintem mi valahol, valamikor, valahogy találkozhattunk. És maga nyomokat hagyott hátra. Vagy valami ilyesmi.

Na látja, én ezt tartom őrületnek.

L

7:19

From: T
To: L
Subject: Benjamin

Bazmeg, én már rég erre gondolok, hogy mi valahol, valamikor találkoztunk, és nyomok vannak, amiket nyomozok meg nyomoz maga is. Pontosan: mikor először említettem magának egy posztnál az Eszkimó asszonyt és maga Méhes Mariettát válaszolta. Na, attól kezdve sejtem én a titkos nyomokat. (Filmtéma: A nyomok, thriller, fekete-fehérben…) És hát bazmeg, te olvastad a Schlink regényt? Hát ez őrület. Nekem az annyira fontos könyv volt. Annyira más, mint minden, amit ebben a témában olvastam. Csak senki sem ismeri (az én körömben legalábbis), elveszett kézen-közön a nagy magyar hablatyban. Ez azért nem semmi. Nem hittem volna, hogy az Óperenciás-tengeren túl van valaki, aki a kétezres évek elején ezt olvassa.

Egyébként a Benjamin cikk csak azért érdekes, mert szerintem ez a drogos dolog filozófiába fordulása még senkinek se ütött szöget a fejébe – szóval dicsekedni akartam. Nagy a pofám – én szóltam.

Csók.

T

7:27

From: L
To: T
Subject: Benjamin

Édes jóistenem, küldjön nekem egy címet, ahova elküldhetek magának egy könyvtrilógiát, kérem, kérem, kérem… Nagyon-nagyon-nagyon fontos. Nyomok jeligére.

Most megyek mást csinálni – tudja, édes kötelességek. De időnként itt leszek.

Csókok, sok.

8:31

From: T
To: L
Subject: Benjamin

Igazi címet?

Nem értem, de mindegy.

Hmmm… Trilógia?

8:58

From: L
To: T
Subject: Benjamin

Nem köll mindent értenie. (Imádni fogja viszont.) Kicsit – úgy két hetet kábé – várnia kell, mert messze vagyok.

10:18

From: T
To: L
Subject: Benjamin

Az Ember Aki Semmit Sem Ért… Értettem. Köszönöm.